Curitiba

Sao Paulo után Curitibába értünk, ami annyiban volt hasonló, hogy itt is ismertünk valakit: Pedrot, Amélie volt kollégáját.
Pedro el is hozott minket a buszpályaudvarról, és elvitt a feleségével vásárolt új házba ami nagyon nagy és szép volt és egy kis elkerített utcában a városközponttól elég messze. Pont jókor érkeztünk, mert a szülei is ott voltak látogatóban (két hónapra) és a feleségének a barátnője is ott aludt. Ennek ellenére rendes szobában, rendes ágyon aludtunk, ami a ház méretét dícséri. A végéig nem jöttünk rá, hogy minig ilyen pörgés van-e náluk, vagy csak éppen kifogtuk a pillanatot. Pedro továbbra is az internet/médiabusinessben dolgozik és éppen próbált tőkét szerezni a viselkedésminta alapján történő hirdetéscélzásra létrehozott cégéhez, a napi munkája mellett.
A hétvége meglehetősen nyugisan telt, jött egy csomó vendég, elmentünk Feijoada-t enni, ami a választott étteremben egy büfészerű dolgot jelentett ahol mindenféle kaja volt babfőzelékkel. Különböző féle húsok, rizs, ilyesmi a tetejére mindenki szórt egy kis töpörtyűt. Ehhez babfőzelék/bablevest lehetett inni (töpörtyűvel) egész jó volt.
Curitiba híres a tömegközlekedéséről, sok helyen példaként hozzák fel az olcsó és versenyképes városi tömegközlekedés megvalósítására. Mi ezzel szemben órákat autóztunk a dombok között. Amit láttunk azok spéci buszmegállók voltak (jegyellenőrzés beszállás előtt) meg rendesen elkülönített buszsávok. Nem tűnt olyan világmegváltónak mint amilyennek gondoltam, de valóban olcsóbb lehet, mint metrót építeni mindenhová.
Park, ami a város másik erőssége állítólag, tényleg sok van, ugyan a botanikus kert egy kicsit sivár volt (a dublini sokkal jobb) de van külön lengyel, ukrán meg olasz bevándorlói park, illetve egy váz-opera, ami a párizsi opera mintájára épült álványból. A legfontosabb látványosság, mindjárt a brazil futball bajnokság záró fordulója után (tv-n néztük), az Oscar Niemeyer múzeum volt, ahol megnéztük Vik Muniz brazil művész érdekes kiállítását, illetve a filmet Oscarral magával.
A fociról még annyit, hogy a Coritiba (sic!) nevű egyik helyi csapat a bennmaradásért játszott az utolsó fordulóban otthon és vesztett. Ezután a brazil szurkolók bemutatták, hogy milyen a brazil huliganizmus, a rendőrök meg, hogy hogy nem szabad pályán tömeget oszlatni. A szomorú az esetben hogy a pályán kívül később egy szurkoló és egy rendőr életét vesztette egy lövöldözésben.

Éjszakai buszon Foz do Iguaçuba utaztunk, hogy megnézzük a híres vízesést.