Paraty

Braziliavarosbol Rioba repultunk, es kisebb sokkot, meg nagyobb izzadast okozot az ejszakai harminc fok. Kezdtem felni, hogy nehez lesz varost nezni, vagy strandolni. Vegul viszont az eso okozott problemat. Elso este meg elmentunk egy buliba az ifjusagiszallos emberekkel, aminek az lett a vege, hogy reggel hatkor lattuk a Copacabana felett a napfelkeltet, de masnap (aznap) mikor felebredtunk mar rendesen esett az eso, es ugy is maradt egesz napra. Rovid varosnezest tartottunk es kovetkezo nap reggel tovabballtunk a Paraty nevu udulofaluba, ami nincs is olyan kozel (260 km) de a brazil utak sokkal jobbak mint amivel eddig talalkoztunk, szoval csak 4 ora volt a buszut.

Paraty egy gyarmati stilusban megragadt kisfalu harom templommal (a Portugal hatas) es es jo meretu egy-ketemeletes feherre vakolt "ovarossal". Ennek kulonlegessege, hogy a normal utcaboritas helyett nagydarab kovekkel raktak le, ezert kenyelmetlen rajt kozlekedni akar gyalog akar biciklivel akar szekerrel probalja az ember. A masik kulonlegesseg, hogy velencei mintara a dagaly fuggvenyeben befolyik a viz az utcakra. Ebbol nem lattunk sokat.

A hely lenyege viszont a vedett, homokstrados, szigets obol, ami kivalloan alkalmas napozasra es furdesre. Sok mast nem is csinaltunk, bar az elejen itt is eleg rossz ido volt, de a masodik napon mar csak este esett, a harmadikon pedig, a hajokirandulas alkalmaval mar egyaltalan nem. A hajo nagyon jo volt. A szarazfoldrol elerhetetlen homokstrandokra es halakkal teli (na jo nem volt egy tropusi rengeteg, de volt nehany hal) zatonyokhoz vitt, kozben egy Israel Kamakawiwo'Ole-ra hajazo figura (hangban es kicsit kinezetben egyarant) gitart pengetett. Meg is talaltam az emberunket - Fabio Biggie-t a YouTube-on. Finom hagulat volt, sok napsutessel tamogatva, es a vegere se egtunk le nagyon, pedig 11-17 ig tartott.

Este visszabuszoztunk Rioba, ahol ma lattuk ugyan a Krisztus Szobrot, de estere megint eleredt az eso. A reszletekrol kesobb, de valoszinleg mar otthonrol.

Paraty kepek:

Brasilia(varos)

Szolgalati kozlemeny az elejen: feltoltottuk a maradek Iguazus kepet, ugyhogy aki akar vizieromuvet latni az most megteheti az elozo bejegyzes utan.

Veletlenul jutottunk Brasiliaba (magyarul allitolag Brazíliaváros), bar mindig is erdekelt a hely, de azt hittuk, hogy Florianopolisba, vagy Salvadorba megyunk Foz de Iguaçu utan, de erre olcsobb volt a repules.

Brasilia a hires tervezett varos ahol Lucio Costa varostervezo kielhette az ujnak szamito "folyekony kozlekedes" (nincsenek lampak, csak ossze vissza kanyargo savok) elvet, Oscar Niemeyer meg megepithette az osszes lehetseges kozepuletet. A varos kozepso tervezett reszet, ahol mi is mozogtunk, kb. 100.000-es adminisztrativ (miniszteriumok) es oketkiszolgalo szemelyzet szamara terveztek, de a varos sokkal gyorsabban nott mint terveztek, igy a kornyezo szatelitvarosokkal egesz nagy (2.3 mio) lett.

A terv az volt, hogy az emberek 3000-es negyedekben elnek amihez tartozik bolt, iskola, buszjarat stb. Ez meg is valosult, olyan hangzatos nevu utcakkal mint "W3 Del", vagy "512 Eszak", allitolag az elso generacionak nem jott be igazan a dolog (kenyszerkozosseg lakohely alapan), de a masodik mar megszokta. Autozni mindenesetre nagyon kenyelmes, mert idorol idore ismetlodnek a keresztezodesek.

Autot kolcsonoztunk egy napra, mert a varost nem a gyalogosokra terveztek (az autosokra se, mert nincs eleg parkolo - a buszra fogadtak) eredetileg jarda is csak keves helyen volt. Most vannak mar jardak, de erzesre olyan rajtuk gyalogolni, mintha az autopajan kifogyott volna a benzin es el kell setalni a kovetkezo kutig: senki nem gyalogol rajtad kivul, es messze van ahova mesz.

Autoval aztan vegigjartuk a nevesebb Niemeyer epitmenyeket, mint a parlament, miniszteriumok, elnoki palota, templomok, muzeum. A legjobb a kulugyminiszterium (Palácio Itamaraty) volt, ami egy szellos reprezentativ celokat (fogadas, vacsora) szolgalo epulet, csak a miniszter dolgozik ott az alattvalok egy hatso szarnyban vannak. Kerestem az epitomernok nevet, aki megoldotta, hogy ne kelljen a meglehetosen nagy terbe belso oszlopokat tenni, de most nem talalom. Mindegy a csigalepcso zsenialis.

Szerencsere jo idonk volt, kivetelesen szallodaban voltunk, szoval minden adott volt a jo szorakozashoz. Osszefoglalva tetszett Brazilia, a furcsa latvanyos modon. A futurisztikus epuletek kozott elobukkano voros foldes pampa eleg jo Mad Max hangulatot ad.

Kozben Rioba ertunk, ez az utolso allomas, kicsit szomoru.

Iguaçu vagy Iguazú

Mindegy, ugyanannak a helynek a portugalul es spanyolul beszelo oldala.
Harom ejszakat toltottunk a vizeseseknel, es valoban az eddigi legjobban kinezo volt mind k0zul amit lattunk. Szerencsenk volt, mert elofordul, hogy az atlagosnal sokkal kevesebb viz folyik, olyankor verszegeny a dolog, de az esos evszak eros kezdete most kedvezett nekunk. A vizeses eleg magas, de nem is ez a kulonleges benn, hanem hogy szelesen elterul es suru dzsungel veszi korul. A brazil oldallal kezdtuk a latogatast, ami allitolag jobb atlatast biztosit, de szerintem inkabb az benn a kulonleges, hogy kozel lehet menni a az egyik vizeseshez oldalrol. Szinte erezni a viz erejet.
Az argentin oldalra egynapos tura kereten belul jutottunk el. Itt fentrol lehet latni majnem az egesz szakaszt, amihez szepen kiepitett magasjardak vezettek (altalaban ugy tunt, hogy a ket orszag versenyez azon, hogy ki tud szebb, jobb latvanyossagot csinalni, es mindketten jol allnak). Emellett mivel Argentina olcsobb orszag innen eri meg a vizeses ala csonakazni. Ezt se hagytuk ki, bar a felelem mellett ez csak olyan mintha lezuhanyoznal a szep tiszta (nem) folyovizben.
Mivel az Iguaçu folyo harom orszag talalkozasanal folyik a nagyobb Parana folyoba nem hagyhattuk ki a Paraguayba latogatast se. Igazabol nem tudtuk, hogy ez lesz belole, csak a vilag legtobb aramat termelo (2008-ban 94.684.781 MWh) Itaipu vizieromuvet akartuk megnezni. Ezt a Parana folyon epitette Paraguay es Brazilia kozosen, szoval a folyo kozepenel van egy hatar (utlevel nem kellett) Ottjartunkkor a tulfolyok is nyitva voltak. Itt a toblettvizet folyatjak le a tarozobol (az Itaipu eromunek a kategoriajaban a legkisebb tarozoja van, csak 10.000 embert kellett kitelepiteni). A viz nagyjabol 180-ra gyorsul a lefele uton, es igy gyorsan elbontana a folyomedret, ezert atfuttatjak egy ugraton. Eleg jol nez ki. Az iranyitoterem a szokasos Homer Simpson fele volt, es egy porgo tengelyt is lattunk ami a husz generator egyiket hajtotta. Lenyugozo merete volt mindennek.
Ezzel indultunk is volna tovabb Foz do Iguaçubol, hogy megnezzuk Braziliat a mesterseges varost, de hatra volt meg egy meglepetes: az ifjusagi szallosok elfelejtettek elhozni a mosodabol a ruhainkat, es mikor mi kertuk oket, akkor mar nem ertek el a mosodast. Reggel 6-kor ment a repulo, ugyogy az az egy maradt, hogy majd elkuldik a rioi cimunkre. Hat majd meglatjuk. Az egyetlen fajdalmas dolog ami benne volt, az az Amelie aranylag draga northface nadragja (az enyem is benn volt, de az csak icepeak :). Az elszamolo ember viszont lanyos zavaraban 200 realt (22.000 Ft) tevedett a szamlankon (az osszes kirandulast ott kellett fizetni). A korulmenyekre valo tekintettel nem szoltunk.

Kozben ideertunk Braziliaba es fehernemu vasarlassal kellett kezdeni, amugy minden franko, holnap autot kolcsonzunk, mert nem egy gyalogos hely. Az internetkavezok eddig eleg rafinaltak, ugyhogy egyenlore csak brazil vizeses kepek vannak, de amint lehet felteszem a tobbit is. (es akkor tobbet vagunk is majd)

Curitiba

Sao Paulo után Curitibába értünk, ami annyiban volt hasonló, hogy itt is ismertünk valakit: Pedrot, Amélie volt kollégáját.
Pedro el is hozott minket a buszpályaudvarról, és elvitt a feleségével vásárolt új házba ami nagyon nagy és szép volt és egy kis elkerített utcában a városközponttól elég messze. Pont jókor érkeztünk, mert a szülei is ott voltak látogatóban (két hónapra) és a feleségének a barátnője is ott aludt. Ennek ellenére rendes szobában, rendes ágyon aludtunk, ami a ház méretét dícséri. A végéig nem jöttünk rá, hogy minig ilyen pörgés van-e náluk, vagy csak éppen kifogtuk a pillanatot. Pedro továbbra is az internet/médiabusinessben dolgozik és éppen próbált tőkét szerezni a viselkedésminta alapján történő hirdetéscélzásra létrehozott cégéhez, a napi munkája mellett.
A hétvége meglehetősen nyugisan telt, jött egy csomó vendég, elmentünk Feijoada-t enni, ami a választott étteremben egy büfészerű dolgot jelentett ahol mindenféle kaja volt babfőzelékkel. Különböző féle húsok, rizs, ilyesmi a tetejére mindenki szórt egy kis töpörtyűt. Ehhez babfőzelék/bablevest lehetett inni (töpörtyűvel) egész jó volt.
Curitiba híres a tömegközlekedéséről, sok helyen példaként hozzák fel az olcsó és versenyképes városi tömegközlekedés megvalósítására. Mi ezzel szemben órákat autóztunk a dombok között. Amit láttunk azok spéci buszmegállók voltak (jegyellenőrzés beszállás előtt) meg rendesen elkülönített buszsávok. Nem tűnt olyan világmegváltónak mint amilyennek gondoltam, de valóban olcsóbb lehet, mint metrót építeni mindenhová.
Park, ami a város másik erőssége állítólag, tényleg sok van, ugyan a botanikus kert egy kicsit sivár volt (a dublini sokkal jobb) de van külön lengyel, ukrán meg olasz bevándorlói park, illetve egy váz-opera, ami a párizsi opera mintájára épült álványból. A legfontosabb látványosság, mindjárt a brazil futball bajnokság záró fordulója után (tv-n néztük), az Oscar Niemeyer múzeum volt, ahol megnéztük Vik Muniz brazil művész érdekes kiállítását, illetve a filmet Oscarral magával.
A fociról még annyit, hogy a Coritiba (sic!) nevű egyik helyi csapat a bennmaradásért játszott az utolsó fordulóban otthon és vesztett. Ezután a brazil szurkolók bemutatták, hogy milyen a brazil huliganizmus, a rendőrök meg, hogy hogy nem szabad pályán tömeget oszlatni. A szomorú az esetben hogy a pályán kívül később egy szurkoló és egy rendőr életét vesztette egy lövöldözésben.

Éjszakai buszon Foz do Iguaçuba utaztunk, hogy megnézzük a híres vízesést.

Sao Paulo

siman megerkeztunk braziliaba es igy az ut vege fele egyre nagyobb biztonsaggal allithatom, hogy az oltasi kiskonyv felesleges. rossz elojelekkel erkeztunk a vilag harmadik legnagyobb varosaba. egy perui hanyas, hasmenes, laz tipusu virus nehezitette az eletemet, bar hanynom nem kellett, de ezt amelie potolta helyettem is egy nap mulva. az ejszakai repules se volt tul jo, foleg ugy hogy utana delig nem tudtunk lefekudni, mert a hotel csak akkor tudott fogadni minket. szoval vegulis sokat aludtunk es teveztunk ami mellett nem jutott ido a kemeny varosnezesre. jutott viszont ido egy kis vasarlasra, mert este talalkoztunk a befektetesi bankar ismerosunkkel es gondoltuk, hogy nem fognak beengedni flancosabb helyekre bakancsban vagy tornaciopoben. a cipo es ingvasarlast szigoruan penzugyi megfontolasok alapjan vegeztuk el. az eredmeny nem szep de borcipo lett. este kiderult, hogy edwin baratunk nyugisabb napokon este 10ig dolgozik, de ennek fejeben nagyon jol jott ki a valsagbol. egy 15 fos dorzsolt tarsasaghoz csapodva a valsag kitoresekor eloszor visszavasaroltak a svajci ubs nek korabban eladott befektetesi hazat otod aron aztan felvasaroltak a becsodolt lehmann brothers brazil szarnyat mig hirtelen a legnagyobb brazil befektetesi bank nem lettek, ahol 26 eves baratunk partner nevu funkciojaban szazalekokban merheto reszesedessel rendelkezik. emellett tobb befekteteskent megvett ceg felugyelobizottsagi tagja. szerencsetlensegunkre meg nem volt ideje elkezdeni elkolteni merhetetlen vagyonat. egyenlore ket egyetemi tarsaval lakik egyutt ezert nekunk csak a hotelfoglalasban tudott segiteni, illetve golfja van, de mar keszul a tetoteri lakas uszodaval es a pancelozott auto.

- eddig ment telefonról, az android és a blogger rettenetesen működik csak együtt-

Szóval amit még mondott, az az hogy Brazíliában az ilyen magafajta befektetőket nem utálják mint Németországban például (lásd karvalytőke), mert azzal, hogy ők megvesznek pl. egy parkolási céget, azt gyakorlatilag kifehérítik: adót kezdenek fizetni, legálisan foglalkoztatják a dolgozókat stb. Érdekes.

Edwinnel két este találkoztunk (szigorúan éjfél után) és másodszorra tényleg különleges helyről gyönyörködhettünk a sao pauloi skylinineban, amit csak a csöpögő eső zavart.

Az idő ugyanis egyrészt hidegebb volt mint gondoltuk másrészt sokkal esősebb. Rendes trópusi égszakadások voltak délutánonként. Vicces volt figyelni ahogy a különbözően öltözött emberek küzdenek egy-egy folyóvá változott zebrával.

Ezen kívül Sao Paulo városából csak a Sé nevű katedrálist (felejthető) és a MASP nevű kiváló múzeumot néztük meg. Ezzel el is kezdődött az Oscar Niemeyer művészetét körbejáró túránk, de erről majd később. A MASP-ban kb. 3 órát töltöttünk és tényleg minden jó volt, de legjobban persze a street art-os szekció tetszett: Stephan Doitschinoff meg Titi Freak különböző stílusú és helyre dolgozó graffitisek.

Négy nap után az állandóan tömött metróra majd buszra szálltunk Curitiba felé.

Peru altlaban

Hamarosan Brazilirol is fogok irni, de eloszor meg egy kis Peru kovetkezik:

Nagyon szerettunk Peruban. Az elso dolog ami feltunt az az volt, hogy ismet mosolyognak rank az emberek a boltban a panamai fapofa helyett. Ez a mosoly vegig meg is maradt, mindenki alaphangon baratsagos nyugodt es valhol melyen vicces.

Az orszag nagy es valtozatos. Ok azt mondjak, hogy letezo x mikroklimablol naluk 0.8 x megtlalhato. Lehet is benne valami, van rendes sivatag, fennsik, dzsungel meg persze hegyek. Mi a az orszag deli reszen talalhato turista latvanyossagokat jartuk vegig, es mindet erdemes volt megnezni. Soha nem voltunk meg ilyen magasan, soha nem voltunk meg sivatagban, soha nem satoroztunk meg ilyen hidegben stb. volt ezekbol egy csomo. Mindenhova viszonylag egyszeru volt eljutni anelkul, hogy tomegturistas szajbaragas lett volna, szoval a szolgaltatasokban az egyensuly a farmertol kolcsonzott osszver meg turistabusz kozott pont jo volt.

Az arak kellemesen olcsok voltak, az arusok es taxisok kellemesen oszintek. A szegenyseg nem volt nyomaszto, lathatoan vannak nagyon szegeny emberek, de mindenki rendesen fel volt oltozve es ugy tunt, hogy mindenkinek van ennivaloja. (hasonloan mint amit Kinaban lattunk) Konnyen elkepzelheto, hogy ez a tusitak latokoren kivul eso helyeken mar nem igy van.

A varosok alacsonyak (foldrengesveszely) es csunyak, ennek egyik fo oka az ingatlanado, amit a kesz hazakra kell fizetni. Kesz haz viszont formailag egy sincs, mindbol allnak ki a betonvasak, nagyreszuk nincs bevakolva, ha mas nem, akkor szornak nehany kosza teglat a lapostetore. Remeljuk Mo-n ez kicsit mashogy lesz megoldva.

A kozbiztonsag mindenhol jonak tunk. Lehet, hogy csak azert, mert a peruiak nem tul nagyok, de sehol nem feltunk.

A tortenelmi hatterre nagyon buszkek, es mivel az inkak nem hagytak hatra semmilyen irasos nyomot (nem volt irasuk) ezert jo alanyok az elmeletgyartasra: lehet talalgatni, hogy mit tudtak es mit nem. Az viszont teny, hogy a varosaikat nem tul praktikus de nagyon szep helyekre epitettek.

A kaja jo volt, de nem tul karakteres (a pizza nemzeti eledel). A speci arequipai kaja jot tett mindkettonknek, a cheviche meg Amerikaban befutott mar, Europa kovetkezik. A legendas 1000 fajta krumplibol csak kettot izleltunk, (vagy mindegyiknek ugyanaz az ize). A sor hozza a nemzetkozi atlgot, a bort nem kell eroltetni a pisco sour viszont finom.

Osszegezve nagyon jo volt, majdnem minden helyet hol voltunk csak ajanlni tudunk: A Titikaka tavat, eleg csak Boliviabol megnezni. Az egy honap nekunk elegnek tunk, talalkoztunk olyanokkal, akik majdnem a teljes turankat lenyomtak ket het alatt, de ok eleg faradtnak tuntek, es a magassag miatt amugy se art lassan haladni.

Az utolso limai napjaink:

Perui Geppark

Ideertunk Sao Pauloba, igy elj0tt az ideje az osszegzeseknek Peruval kapcsolatban. Gondoltam irok egy kicsit az autokrol, mielott elfelejtem az egeszet.
Irtam mar, hogy Liman kivul nincs nagyon mas auto mint a kombi Toyota Corolla meg a Daewoo Tico (elso verzio). Mig a Corollakat a hosszabbtavu taxinak hasznaljak, gyakran foldutakon, addig a Tico A varosi taxi, kitoltve a motoros riksa es a Corolla kozti urt. Egy dolog meg fontos ezzel kapcsolatban, Peruban (Liman kivul) az auto nem statusszimbolum, hanem megelhetesi forma. Gyakorlatilag minden auto taxi is egyben. Az emberek nagyreszenek pedig nincs autoja.
Az altalanos muszaki allapotot a lepusztult jelzovel lehetne illetni. A kilometerora csak az autok feleben megy (veletlen? vagy a kilometerszamlalo miatt?), a Corollak csomagterajtaja altalaban csattog ahogy az auto kuzd a buckakkal es belso boritas egyiken se volt. Ettol fuggetlenul mindenki nagyon dicseri ezeket a gepeket es huen toltik bele a 89-es benzint vagy a dizelt.
Azert ezek mellett van meg nehany bogar, Lada, mas japan kombik (Nissan) es nehany kinai modell is.
Limaban mindenfele auto van a Porsche Cayennig, (ok elszallt sportgepek nincsenek, de az utak miatt nem is lehetne) de azert felreertes ne essek a Hyundai Sonata elit gepnek szamit, a legjobb taxik ilyenek.

A tomegkozlekedes a taxikkal kezdodik es a kisbuszokkal folytatodik. Ezek a tenyleg kis, japan fajtabol valok, nem egyszeru bekuzdenie magat az embernek hatizsakkal (aztan persz meg harman melle ulnek). Ezeket a gepeket egy duo uzemelteti, a sofor, aki megprobal minel gyorsabban menni, illetve a jegykezelo es rikkancs, aki megprobal ugyfeleket szerezni a valasztott utra, illetve kezeli a penzt (minden kezpenzzel megy Limaban 100-200 Ft minden ut). Ehhez az ajtoban allva ordibal.
Gyanus, hogy ezek a buszosok maganvallalkozok, igy nem erdekli oket, hogy mi a menetrendi elvaras, lehetoleg tele tomott busszal mennek. Ha sokat varnak valahol es az emebereknek a buszban eleguk lesz a dologbol akkor hangos "vamos"-ozasba kezdenek. (menjunk)
Limaban gyakorlatilag mindenfele meretu busszal mukodik ugyanez, vannak egeszen nagyok is: amerikai iskolabuszok, Ikaruszforma gepek.
A tavolsagi buszozast mi csak franko tarsasagokkal vallaltuk az utikonyv tanacsa szerint, es nagyon ugy tunk, hogy a Perui kozeposztaly is ezt csinalja. Ezek olyan jofele altalaban emeletes buszok Marco Polo buszok amikben sokkal tobb hely es sokkal jobb ulesek vannak mint mondjuk a repuloben, illetve TV-s szorakozast (cege valogatja mennyire lopott DVD-n eleg sok volt az orosz feliratos) es etelt is biztositanak. Ez Huaraztol Limaig 3200 Ft-ba kerul nagyjabol.
A szepseghibaja, ahogy korabban irtam az, hogy az utak raznak es kanyarognak, ugyhogy amikor a buszkisero holgy nagy nehezen felszambazik a lepcson egy teli poharakkal rakott talcaval, akkor lehet tudni, hogy ebbol jo nem fog kisulni.

Ennyit perui kozlekedesrol (a vonatokat most kihagytam, mert horribilis ara miatt (turistaknak kulon jegyet kell venni 100 Dollarokert) ezzel csak egyszer eltunk, a Machu Piccu tura kereteben.