Sao Paulo

siman megerkeztunk braziliaba es igy az ut vege fele egyre nagyobb biztonsaggal allithatom, hogy az oltasi kiskonyv felesleges. rossz elojelekkel erkeztunk a vilag harmadik legnagyobb varosaba. egy perui hanyas, hasmenes, laz tipusu virus nehezitette az eletemet, bar hanynom nem kellett, de ezt amelie potolta helyettem is egy nap mulva. az ejszakai repules se volt tul jo, foleg ugy hogy utana delig nem tudtunk lefekudni, mert a hotel csak akkor tudott fogadni minket. szoval vegulis sokat aludtunk es teveztunk ami mellett nem jutott ido a kemeny varosnezesre. jutott viszont ido egy kis vasarlasra, mert este talalkoztunk a befektetesi bankar ismerosunkkel es gondoltuk, hogy nem fognak beengedni flancosabb helyekre bakancsban vagy tornaciopoben. a cipo es ingvasarlast szigoruan penzugyi megfontolasok alapjan vegeztuk el. az eredmeny nem szep de borcipo lett. este kiderult, hogy edwin baratunk nyugisabb napokon este 10ig dolgozik, de ennek fejeben nagyon jol jott ki a valsagbol. egy 15 fos dorzsolt tarsasaghoz csapodva a valsag kitoresekor eloszor visszavasaroltak a svajci ubs nek korabban eladott befektetesi hazat otod aron aztan felvasaroltak a becsodolt lehmann brothers brazil szarnyat mig hirtelen a legnagyobb brazil befektetesi bank nem lettek, ahol 26 eves baratunk partner nevu funkciojaban szazalekokban merheto reszesedessel rendelkezik. emellett tobb befekteteskent megvett ceg felugyelobizottsagi tagja. szerencsetlensegunkre meg nem volt ideje elkezdeni elkolteni merhetetlen vagyonat. egyenlore ket egyetemi tarsaval lakik egyutt ezert nekunk csak a hotelfoglalasban tudott segiteni, illetve golfja van, de mar keszul a tetoteri lakas uszodaval es a pancelozott auto.

- eddig ment telefonról, az android és a blogger rettenetesen működik csak együtt-

Szóval amit még mondott, az az hogy Brazíliában az ilyen magafajta befektetőket nem utálják mint Németországban például (lásd karvalytőke), mert azzal, hogy ők megvesznek pl. egy parkolási céget, azt gyakorlatilag kifehérítik: adót kezdenek fizetni, legálisan foglalkoztatják a dolgozókat stb. Érdekes.

Edwinnel két este találkoztunk (szigorúan éjfél után) és másodszorra tényleg különleges helyről gyönyörködhettünk a sao pauloi skylinineban, amit csak a csöpögő eső zavart.

Az idő ugyanis egyrészt hidegebb volt mint gondoltuk másrészt sokkal esősebb. Rendes trópusi égszakadások voltak délutánonként. Vicces volt figyelni ahogy a különbözően öltözött emberek küzdenek egy-egy folyóvá változott zebrával.

Ezen kívül Sao Paulo városából csak a Sé nevű katedrálist (felejthető) és a MASP nevű kiváló múzeumot néztük meg. Ezzel el is kezdődött az Oscar Niemeyer művészetét körbejáró túránk, de erről majd később. A MASP-ban kb. 3 órát töltöttünk és tényleg minden jó volt, de legjobban persze a street art-os szekció tetszett: Stephan Doitschinoff meg Titi Freak különböző stílusú és helyre dolgozó graffitisek.

Négy nap után az állandóan tömött metróra majd buszra szálltunk Curitiba felé.