Nazca

Éjszakai busszal indultunk Arequipából Nazcába. A legjobbnak mondott Cruz del Sur nevű szolgáltatóval. És valóban elég frankó volt a busz, meg tényleg kaptunk kaját. De fel kellett ismernünk, hogy egy repülőgép sokkal kevésbé rázkódik mint egy busz.

Mindegy, elég jól aludtunk, a tradícionális kaját is frankón feldolgoztuk és reggel már a homoksivatagban ébredtünk. Az út felén állt a homok.

Aztán elmentünk az utazási irodába, ahol a megbeszélteknek megfelelően kivittek a reptérre és csak meg kellett várnunk míg lett megfelelő repülő és már indultunk is. A gép 6 személyes volt a pilótát is beleértve. Mi a második sorban ültünk, ami talán a legjobb hely volt. Meglepően könnyen felszálltunk és talán kicsit jobban dobált a gép mint egy nagyobb utasszállító de nem volt veszélyes.

Ezután hamarosan kezdtük észrevenni a vonalakat. Először a hosszú egyeneseket utána a fentről nem túl nagynak tűnő figurákat. Mindegyik felett körberepültünk és pilóta úgy döntötte a gépet, hogy egyszer az egyik oldalról lehessen jól látni egyszer meg a másikról. Láttunk majmot, asztronautát, pókot, kolibrit és itt kezdetm rosszul lenni úgyhogy innentől már csak a horizontot figyeltem elöl és koncentráltam, hogy ne vegyek túl gyorsan levegőt illetve ne hányjak. Az anyósülésen utazó perui nő közben magához ragadta a nejlonzacskót és ásított egy színeset. Szerencsére ezután már hamarosan leszálltunk és kikóvályogtunk a gépből. A hátul ülő amerikai lány kivárta ezt a pillanatot és itt dobta ki a taccsot. Azért annyi lélekjelenlétem még volt, hogy aláírattam a pilótával a "bizonyítványainkat" aztán leültünk és nagyjából fél óra alatt sikerült csak szállítható állapotba hozni magunkat.

Visszamentünk a városba és ismét buszra szálltunk Ica irányába. Jók voltak a vonalak nagyon, meg relytéjes az egész, de azért a rosszullét maradt meg legjobban.