Titicaca tó 2.

Visszatértünk Bolíviából Peruba, sőt a fennsíkról ismét visszaértünk az Andok szélére, szóval itt az ideje összefoglalni a Titicaca tóval kapcsolatos éményeket.

A Perui oldal ugyan laza volt, de az a rész sokkal nádasabb és kevésbé látható, hogy mekkora tó igazából a Titicaca. (A helyi Aymara nyelv kiejtése szerint Titihaha, de ettől nem lesz kevésbé nevetséges) Bolívia Perunál egy fokkal szegényebb hely, szóval még az olyan turistaparadicsomban is mint Copacabana is olcsóbb minden egy fokkal mint Peruban. (A Copacabana egy nagy becsben tartott helyi Máriaszobor neve, amiről később Brazíliában strandot neveztek el) Copacabana egyébként nagyon szép fekvésű hely a tóparti dombok között. Van egy kikötő ami vizibiciklikkel meg turistahajókkal van tele. Ezenkívül van még egy nagy fehér horgonyt ábrázoló szobor, aminek a tetején a karikát egy fehérre festett autógumival oldották meg. Hasonló szakadtság sok helyen volt: például a főutcán lévő legnagyobb szállodában elsőre nem tudtuk beírni a nevünket a "nagykönyvbe", mert nem volt tolluk. (Melegvíz se volt egyébként...)
A pincér srác a standon kicsivel gyűrte csak le az analfabétaságot. Nagyokat szenvedett az ételek kibetűzésével ahogy felírta őket a blokkra - lassan gyönyörű betűkkel.
Ettől függetlenül, vagy pont ezért élveztük a dolgot. Elmentünk vizibiciklizni, megnéztük a templomot és elhatároztuk, hogy elmegyünk a Nap Szigetre (Isla del Sol). Segített a beilleszkedésbe, hogy útközben láttuk a soproni úszoda hasonmását, és hogy a bolíviai sör ugyanolyan nemzetközi minőségi pecséttel rendelkezik, mint egykor a soproni ászok.

A Nap Szigete a hely ahonnan az egyik legenda szerint az inkák származnak. Ezért van is ott néhány inka-előtti rom. Hajóval jutottunk el a szigetre, ami hosszadalmas volt, mert a két motorból csak egyet indítottak be nagy nehezen. A sziget barátságos hely, egy domb van rajt amin végigvezet egy szépen karbantartott út, kellemes séta, amit csak az nehezít, hogy 4000m felett van az egész. A szigeten gyakorlatilag az összes ház étteremként vagy szállodaként működik, de csak úgy mintha mi otthon szállodát, vagy éttermet üzemeltetnénk. Az előnye az, hogy az eddigi leszebb kilátással rendelkező helyen az eddigi legolcsóbban aludtunk. A hátránya, hogy ha rendelsz csirkét krumplival az étteremben, akkor elkezdődik a krumplipucolás, és nagyjából egy óra múlva lesz csak valami kaja az asztalon.
Vacsora előtt aztán átéreztük az egész hely szépségét, mert miután gyönyörködtünk a helyi gyerekek sárkányeregetésében egy magas öböl felett a lemenő nap fényénél, megláttuk hogy a sziget másik oldaláról hófedte csúcsok látszanak a tó partján. (elég csöpögős az egész, de tényleg így volt) Aztán vacsora közben elment az áram az egész szigeten és vissza se jött reggelig, de ez nem nagyon lepte meg a helyieket, nekünk meg igazi gyertyafényes vacsora jutott.

Másnap visszatértünk a partra és egy lazítós nap után ismét átléptük a határt Peruba, ahol közvetlenül Arequipába buszoztunk. Ez a második legnagyobb város, és ezt is sikerült nagyjából a sivatagba építeni, viszont 6000-es csúcsok vannak mindenfelele a látótávolságon belül. Így nem meglepő hogy itt van a világ lemélyebb völgye, amit holnap háromnapos túra keretében megnézünk. Úgyhogy majd csak utána írok.

A képek közben a bolíviai résszel együtt: