Limától Cuzcoba (avagy a zsebkés esete)

Kora reggel indult a gépünk Limából Cuzco-ba, és mivel volt egy kis félreértés azzal kapcsolatban, hogy ki fogja beállítani az ébresztőórát, ezért összesen 15 percunk maradt a pakolásra. Ezt az akadályt sikeresen vettük, de vétettünk egy hibát.
A reptéren már a kávét iszogattuk, miután feladtuk a nagy táskákat, amikor rájöttem, hogy magamnál felejtettem a Leatherman márkájú kombináltfogó-svájcibicskát. Nem nagyon szerettem volna, hogy elvegyék, viszont problémát se akartam ebből, mert előző nap az egyik vezető azt monta, hogy Peruban sokan ülnek 3-4 évet börtönben tárgyalás nélkül. Úgy döntöttünk, hogy azért megpróbálom átcsempészni. Gondosan a fényképezőgép (nagydarab fém) mellé pakoltam és nekivágtünk a biztonsági ellenőrzésnek. Természetesen fennakadt a hátizsákom, és félrehívtak. Az őr azt monta, hogy egy ollót keresünk. Ez kicsit furcsa volt, mert ugyan van olló a zsebkésen, de azért pont nem azt a részét szúrtam volna ki. Mindegy csodálkozva kinyitottam a táskát és láttam hogy reggel ide került az egészségügyi doboz is. Átnéztük hátha van benn olló, de nem találtunk semmit, ekkor nálam elfogyott a cérna és előpakoltam a zsebkést, amit annak rendje szerint el is koboztak egy kis felvilágosítás mellett. De ekkor mondta az őr, hogy ez szép és jó, de még mindig keressük az ollót. Végülis meg is lett az egészségügyi doboz egyik zugában, én meg jót mérgelődtem, hogy ha ezt elsőre sikerül megtatlálni akkor marad a kés.

Végül rendben Cuzcoba értünk, ami arról nevezetes, hogy az inka főváros volt, illetve hogy 3500 méter magasan fekszik. Persze átnéztük, hogy mire lehet számítani a magasság miatt, és ezután az összes tünetet megkaptuk: Fejfájás, légszomj, általános rosszullét, álmatlanság. Most készülünk a második éjszakára és remélem, hogy ez jobb lesz mint az előző, a megfázásom is javult egy kicsit.
A testi problémákon kívül néhány nyomásérzékeny cucc szintén feladta (általában akkor mikor leszedjük róluk a kupakot) A dezodorokat meg lehetett javítani, de a toll végleg elfojt.

Cuzco egyébként nagyon szép város. Az idővel is szerencsénk volt eddig, mert napkozbe szépen sütött a nap. Tele van az egész templomokkal, ahol mindig van fülhallgatós vezetés, úgyhogy már nagyon vágjuk a cuzcói művészeti iskola jellegzetességeit (kevert keresztény és inka vonások, aranyozás).

Holnap túrázni indulunk felkészülés képpen. Van még pár napunk a négy napos Machu-Picchu megmászás előtt. Addigis néhány kép Cuzcóból: