Arenal Vulkán

Mindjárt a következő napon, miután visszaérkeztünk San Jose-ba elmentünk egy túrára az Arenal Vulkánhoz. Ez Costa Rica legaktívabb vulkánja, és mint ilyen, fontos turista nevezetesség. Reggel felszedett minket Mario egy kisbusszal és miután még egy órát bolyongtunk San Jose-ban sikerült begyűjteni Klaus urat a német hittantanárt és két amerikai hölgyet, egy nagymamát és a felnőtt unokáját. Jó társaság volt, Klaus úr kb félúton kikapcsolt, mert nem beszélt olyan jól angolul, vagy csak nagyon nem érdekeltük, de a két amerikainak voltak érdekes sztorijaik. (Iderepültükkor meghalt valaki a gépen)
Mario kicsit szórakoztatott minket útközben. Megtudtuk, hogy a Costa Ricai kávét kézzel szedik, meg a cukornádat is kézzel vágják, miután előző este felgyújtják az ültetvényt, hogy kifüstöljék a kígyókat stb. Ezen kívül elvitt minket Sarchiba, ahol a világ legnagyob feldíszített ökrösszekere található. Ez hasonló szintű dolog mint a világ legnagyobb kondérja, vagy hasonló felénk elterjedtebb guiness rekordok. A falu központja viszont elég szép volt, a templom nagyon barátságos.
Délben megálltunk enni, így pont láttam a Costa Rica - Magyarország meccs tizenegyeseit és lehetőség nyílt kolibriket fényképezni (watch out Sanyi), ami persze nem ment igazán, mert elég sötétben voltak.
Az Arenál vulkánhoz közeledve megtudtuk, hogy bár a képeken úgy néz ki mintha láva folyna belőle, azok valójában csak forró kövek, amik a sötétben világítanak, illetve, hogy legtöbbször semmi nem látszik az egészből, mert a csúcs szinte állandóan felhőben van. Azért így is különlegesen néz ki a hegy. A La Fortuna nevű hely körülötte pedig az első kapcsolatunk volt a Costa Ricai turizmussal (San Jose-ban és Bataanban alig láttunk turistát). Mario elvitt minket egy teljesen új és nagyon frankón megcsinált élményfürdőbe, mivel a vulkán mellett a hely még a melegvizű forrásokról híres. Itt volt négy óránk, hogy minden medencét kipróbáljuk esőben és eső nélkül és bevárjuk a sötétedést.
A vulkánt éjszaka egy bizonyos helyről lehet a legjobban látni. Így este ott áll a sok turista, velünk együtt egy erdő szélén és figyeli a felhős eget a sötét éjszakában. A legtöbben ezt gyorsan megunják és mivel elég hosszú az út vissza San Jose-ba visszapattannak az autóba. Nem úgy Mário, akivel nagyjából háromnegyed órát figyeltük a semmit, de nem maradt el a jutalmunk: Láttunk forró sziklát! Úgy néz ki mintha valaki egy darab piros ledet dobna le a hegy tetejéről. (legalábbis amit mi láttunk az úgy nézett ki).
Visszafele Mario bemutatta, hogy miért járt eddig is izgágán a lába a gázon (Hyundai kisbusz nyomatékos dízellel - sík egyeneseken gyorsított és motorfékezett állandóan, hogy elfáradt benne a nyakunk) és úgy visszarepített minket San Joseba hogy végig előztük az utat.
A fürdés jól jött, most már semmi dzsungelszagunk nincs, de azért ha ezt nem élveztük volna, akkor unalmas lett volna.