Bocas Del Toro

Ahogy elterveztük kora reggel sikerült elindulnunk Puerto Viejo-ból Sixaola irányába. A busz különösebb esemény nélkül elvitt minket, így reggel 8-kor már ott álltunk a határon.
A határ egy folyó, ezen egy valamikori vasúti híd ível át. A vasutat közben felszámolták, de a híd maradt ahogy van, így a gyalogos és teherautó forgalom a vasúti talpfákra letett deszkákon halad. Kicsit félelmetes volt aránylag magasan deszkákon egyensúlyozni, de nem estünk le.
A kilépés és belépés simán ment, megkaptuk a pecséteket. A terv az volt, hogy a határtól busszal elmegyünk Changuinolába, ami egy 50 ezres város és onnal hajóval folytatjuk az utat Bocas del Toro városba (a megyét, meg a szigetet is így hívják). Amivel nem számoltunk, hogy kora reggel túl gyenge volt az akaratunk a határon várakozó zugtaxisok legyűrésére, úgyhogy hamarosan egy cowboy kalapos figura vezetgetett minket. Bemutatta a barátják, egy nagydarab kopasz figurát aki övtáskából bevűltja majd a pénzünket. Ez legalább ismerős szituáció volt és később se láttunk pénzváltót sehol. Gondos tervezésnek köszönhetően szinte semmi Costa Ricai Colones-ünk nem volt (4 USD) de ezt is rendben beváltotta a szakember. Utána a cowboykalapos meggyőzött minket, hogy Changuinolából nem lehet hajóval menni, mert kiáradt a csatorna, vagy valami hasonló és már benn is ültünk a fekete pick-up-ban ami 25 USD-ért vitt Almirantéba. A határról kifele hajtva már láttuk a hivatalos sárga taxik sorát...
Igazából a 25 USD az öttel több mint amennyit hivatalosan fizettünk volna, szóval nem lettünk nagyon átverve, illetve a vizitaxi, ahova vitt minket a söfőr az is korrekt áron fuvarozott ki Bocas városba.
Panama első látásra semmiben nem külömbözik Costa Ricától. Az út minősége jobb volt egy kicsit, több a pick-up, baseball stadionok vannak focipályák helyett és Dollárral fizetnek. Panamának ez a része a turista helyeken kívül az ország legszegényebb területe. Elég sok tradicionális kunyhót láttunk az őserdőben, és a gyerekek egy része cipő nélkül (de egyenruhában) ment iskolába.
Bocas del Toro egy nagy öböl tele kisebb nagyob szigetekkel, amelyek többek között arról is "ismertek" hogy Kolombusz az utolsó útján itt ért partot. El is nevezett magáról minden szigetet (Colon, Christobal, Admirális öböl stb.)

Bocas városba időben érkezve elmentünk a kiszemelt ifjúsági szállásra, ahol 22 USD/éjszakáért kibéreltük az eddigi legrosszab szobát ahol voltunk. A szálló amúgy hangulatos hely, 7 és 8 között 50 cent a 25cl-es sör, és kiteszik a képedet a falra, ha ottartózkodásod alatt több mint 100-at megiszol, de azért másnap körülnézve ezért a pénzért jobbat kaptunk.
Első nap is elmentünk fürdeni, ehhez vizitaxit kell fogadni, ami elvisz valami közeli strandra. (nem árt megbeszélni, hogy vissza is jöjjön érted) Este megnéztünk a söröket, és sajnos szinte semmit nem tudtunk aludni, mert Amélie-t összecsipkedte valami, pedig a szúnyogháló fel volt szerelve.
Másnap (ma) fáradtan szállást váltottunk és 9:30-kor már hajóban ültünk egy nagyjából egésznapos túrán, ami kivitt a külső két szigethez. Nagyon szép volt. Voltak búvárszemüvegek meg pipák is, úgyhogy a halakat is meg tudtuk nézni egy kicsit. Még maradunk két napot, szóval még jut idő a karibi hangulatot felszívni.